Csupics Niki

Kétszer éltem meg a gyerekkoromat. A második időszak az első, kevésbé sikeres, kevésbé teljes tanulságaival vált teljessé. Számba venni is nehéz, hány döntést befolyásolnak – és ezzel határoznak meg egzisztenciákat, kapcsolatokat – felnőtt korban a gyermekként megélt negatív élmények. A honlapra kitett gondolat engem erre figyelmeztet, mint a szülők elsődleges felelősségére. Mégis könnyen megfeledkezünk róla felnőttként, talán mert a következményeivel nem nekünk kell majd együtt élnünk.

A gyermekpszichológiai kiadványok száma egyre nő, sokan a könyvekből tájékozódnak, szereznek ismereteket. A kora gyerekkori fejlődés olyan komplex tudományos irodalommal rendelkezik, amelynek elsajátítása – hát még szakszerű követése – eleve kudarcra ítélt feladat a szülők számára (ezt őszintén állíthatom szülőként is). Minden kutatási eredmény, minden tudományos tény csak akkor ér valamit, ha kapunk segítséget ezek észrevétlen beépítésére a napi tevékenységekbe.

Ezzel szemben egy felnőttnek úgy kell szülőként helyt állnia, hogy az ilyen jellegű praktikus tudás teljesen el van zárva tőle. Nekem alkatomból fakadóan sikerült nagyon gyakorlatias módon viszonyulnom ehhez a témához: a mindennapi életben könnyedén megvalósítható gyermekfoglalkozásokat indítottam el a különböző korosztályok és szüleik bevonásával. Kezdetben a saját örömömre, majd mások megelégedésére is. Indítottam például egy Tapicskoló foglalkozást, amelynek tematikáját többnyire a mesék, ünnepek, évszakok határozzák meg, ahol a résztvevő szülők és gyerekek együtt fedezhetik fel a büntetlen maszatolás élményét, megismerkednek a színekkel, anyagokkal, különböző technikákkal. A Tapicskoló például konkrét válasz a gyermek egyik jellemző korai fejlődési zavarára: szobatisztaság erőltetése által kiváltott későbbi tisztaságmániára, túlzott pedantériára, zsugoriságra, azaz az elengedettségre való képtelenségre hajlamos karakter kialakulásának esélyeit csökkenthetjük általa.

A mese fontosságát, a kreativitás fejlesztését lehetetlen túlhangsúlyozni a gyermekek fejlődésében. Évek óta tartok papírszínházas programokat, amivel a mesét közelebb tudtam vinni a gyerekekhez – csak azzal hogy lehetővé teszem a bekapcsolódásukat. Bármibe fogtam, bátran kísérleteztem. Próbálkoztam angol nyelvi gyakorlatok integrálásával, zenei és mozgásos elemek beépítésével. Aztán rájöttem, amennyire lehetséges, mindent le kell egyszerűsíteni, hogy a gyerekek képesek legyenek fókuszálni. Mint ahogy evés közben olvasni vagy tévézni sem helyes, mert elvonja a figyelmet arról a dologról, aminek akkor és ott épp ideje lenne. De akkor is szerettem volna mindent átadni, ráadásul a fejemben lassan összeállt egy komplex pedagógiai program. Innen jött egy saját bölcsőde ötlete.

Remélem, hogy azok a szülők és gyermekek, akik már ismerik a MamaLeo karakterét, szellemiségét, ugyanezt tapasztalták a nálunk töltött idő során 🙂